Újra sötét, újabb nap vége...
eltűnni látszik a holnap reménye...
Feltárul lassan az alkony világa ...
bár tudnám hinni: nincs semmi hiába!
Apró fények gyúlnak ablakok mélyén...
talán csak én állok a szakadék szélén ...
Feladni? Zuhanni? Vagy Úgy tenni mintha ....
Magam sem tudom már mi lenne a minta...
Mit követni illik, mert elvárja a tömeg ...
Hazugságra épít fiatal és öreg
ezt látom a mában, megalkuvást kötnek.
S remélik, hogy egyszer majd jobb napok jönnek.
Nem hinném hogy ez lesz a boldogság titka,
bár lehet már semmint nem csinálhatok vissza,
mégis hiszem, hogyha úgy döntök majd lépek...
bizonytalan jövőmben, egy új eséllyel élek,
lehet hogy a végén nem úgy lesz mint vártam.
De legalább tudom, én mindent megpróbáltam.