2012 12 11
Hosszúra nyúlt percek tükrében sóhajok ...
múlt zsebében bújó darabkák, elhagyott
remények, emlékképek, megsárgult falevél...
elporlad lassan minden, míg tegnapod mesél.
Kopott fotópapír ... egy gyermek integet ....
ködbe borult álmokat nem rejtő kis szemek ...
csillognak mint víztükör ha fodrozza a szél ...
majd sötétbe fordul míg tegnapod mesél.
Halvány arc pírja fölött egy szempár mosolyog
nem mossa könnyekkel a mát vagy tegnapot...
tekint előre büszkén, magában hinni fog!
S reménnyel telve várja a szebb s jobb holnapot!