2014. 06. 02.
01
Halk léptei az éjnek
Suhannak odakinn
Egy hamutál az asztalon
Benne cigarettacsikk...
A város zaja tompa
Csak a szél susog...
És könnye hull a Holdnak ...
Sírnak a csillagok ..
02
Szavakat karcol a tinta
A papir lelkébe vés....
Párkányra roskad a bánat,
Kutatva keres a kéz ...
Szelíden kattan az óra,
Holnapba szökken a ma
Lombkoronáját lehajtva,
Búsul egy elhagyott fa...
03
Mozdul a perc, üt az óra,
Múlik a múló idő ...
Görnyedt hátán cipel múltat,
Terhén enyhít a jövő.
Függönyét őrzi az ablak,
Tükrében látszik a ház.
Sóhaja hallik a falnak,
Sírnak az út menti fák ..
04
A gyűrött párnák lustán fekszenek
Csak vánszorog az éj ... Alvó emberek ...
Nem szól a szó, még hallgat, hasztalan bolyong.
A vetett ágy is kihűlt ... Csend ül a gombokon ...
05
Lopva jött az éj szobámba,
Elbújt és hallgatott...
A halk-bóklászó idő
Megálllt s elballagott...
Sóhajtott az emlék,
Az ablak könnyezett,
Majd tovalibbent halkan.
Nem volt, nem létezett...
