Válaszút

Kacskaringós köves úton
ballagok, mint zarándok.
Sors-rakodta tarisznyámat
könnyítették barátok.
De most az út ketté ágaz,
merre lépjek nem tudom.
Sors-rakodta tarisznyámat
cipelni már nem birom.
Állok búsan, magányosan....
dönteni kell, mert lehet
hogy míg állok, elszalasztok
egy új, s tán jobb életet.
Visszanézek, mennyi bucka
akadály van mögöttem ....
Sors-rakodta kis tarisznyám
könnyel, búval tömötten.
Ideje hogy könnyítsek hát
elfáradó terhemen...
Sors-rakodta kistarisznyám
fatövében megpihen.
Nézem ahogy árnyat vet rá
ezeréves jegenye...
Múltam hagyom kis batyumban
óvja Isten tenyere.
Jelenem az elágazás,
Nézek messze két úton,
Egyik csendes, árnyas... félek ...
hogy merre visz nem tudom.
Másik tiszta, hívogató,
rigó fütyül...úgy hallom ...
furcsa érzés ... túl egyszerű
lenne végig-ballagnom.
Lelkem tiszta, emelt fővel
lépek árnyas utamra ...
Bár a másik felé nézek
hogy jól döntök? ki tudja?
Bízva bízva csak magamba ...
lassan lépek. Vállamon
álmaimba becsomagolt
jövőm pihen,
      új utamat járhatom. 
2011 06 27