Szeretnék átbeszélni hosszú éjszakákat, hallgatni csak repkedő mondatod, nézni, hogy hangra formálod a szádat, s hajadba túrni, hallak, itt vagyok, szeretném, ahogy ölemben fejeddel mesélnél új és új történetet, szeretném, hogy egy percre se feledd el, én hallgatlak, és itt vagyok...

Magányos, ódon parkban a havon Két árny sétál az éjben, ballagón. Szemük holt fény, ajkuk zenéje mély, Alig hallatszik, hogy mit is beszél? Magányos, ódon parkban a havon Két árnyék révedez rég múltakon. - Eszedbe jut-e még a mámorunk? - Hogy gondolod, oly messze már a mult! - Nevemre néha nem...

 Valahol egy bús sóhaj szállt el S most lelkemen pihen, Valahol kacagás csendült most S mosolyog a szívem. Valahol szép lehet az élet, Mert lány után futok S valahol nagy lehet az átok, Mert sírni sem tudok. Valahol egy szívnek kell lenni, Bomlott, beteg szegény, Megölte a vágy és a...

Itt már a szavak mit sem érnek, csak nézni kell és nem beszélni, se kérdeni, se válaszolni, csak nézni kell, csak nézni, nézni. Lesni, amit szép arcod izmán parancsolnak csöpp rándulások, s ha keskeny űr szakad közébünk: felmérni az arasznyi távot. Szemekkel mindent megbeszélni ékesszóló sugarak...

      Már csöndesen szeretlek, szelíd szavam se szól. Könnyebb neked, ha vágyam csak hangtalan dalol. Nem várlak, nem kereslek, nem álmodom veled, feloldom gondod, vétked, mit én hoztam neked. S a csöndes könnyek éjén én áldva áldalak, köszönnöm kell, hogy voltál egy...

          Csak ülsz és várod. Olykor kitárod a karod, szemedből boldog álmok édes derűje árad, lelkedről lepkeszárnyon peregnek a dalok, fiatal vagy és remélsz és harmatos a reggel.   Csak ülsz és várod. Előbb békén, majd egyre...

Ha most, mikor oly érthetetlenül nehéz a szívem: Valaki jönne és karonfogna szépen, szelíden - Nem is karon, csak kézenfogna, mint árva gyermeket a másik És sétálnánk napnyugtától a legelső csillagsugárig! Valaki, akinek most nem volna gondja semmi másra, Csak arra, hogy én szomjazom...