Egy lány naplójából (A régi ház )
2013.01.30 12:44
Emlékszem, udvarán egy öreg meggyfa állt. Kis zöld fakerítés szelte ketté. Mögötte szőlő. Ősszel élveztem ahogy édesapám fateknőbe gyűjti a kék szemeket, ott álltam a prés előtt, arcomat pirosra csípte az őszi hideg, szám piroslott a friss szőlőlétől. Az édes must illata mégis melegséggel töltött el. A hátsó udvarra ritkán mehettem. Az öreg Pista kakas uralkodott ott. Még édesanyám is vesszőt tört, ha etetni ment. A kis ház falai hófehérek voltak. Mögötte a nyárikonyha volt. Egy délután, talán augusztus lehetett, két fecske szökött be az ajtón, hosszú percekig köröztek csivitelve a lámpa körül, majd kirepültek. Édesanyám épp tejberizst főzött, a nevetéstől még a könny is kicsordult a szeméből. A kis vályogépület tetején egy padlás volt. A mi kis bunkerünk. Barátnőmmel sokszor elbújtunk, wcpapír-gurigából távcsövet készítettünk, lehúztuk a cserepet, és kémleltük az utcát. Volt fent egy kis szekrény, apukám szerszámosa. Persze mi mindent kipakoltunk onnan, bosszankodott is sokat, hogy semmit nem talál, és mindenféle kincseket rejtettünk el benne. Volt hogy sikerült kilopóznunk a hátsó udvarra. Mindhárom disznóólban fecskefészek volt. Ha édesapám épp az ólakat takarította, be tudtunk menni megnézni a kis- fecskéket. Persze a fecskeszülők folyton ott keringtek körülöttünk, volt hogy apukám sapkáját lekapták és az az udvar közepén landolt, így jelezve hogy semmi keresnivalónk ott. Igazi kaland volt ha észrevettük, hogy az öreg Cila hasa kisebb lett. Indulhatott a macskavadászat, vajon hova rejtette el a kismacskákat? Anyu halála után, a falak lassan kopottak lettek, a fecskéket csak akkor figyeltük, ha a villanypóznán gyülekezőt fújtak. Apuval együtt öregedett minden. Ha elmegyünk a régi ház előtt, ezeket a képeket látom magam előtt. Még mindig hiányzik. Sokszor gondoltam arra, hogy eljön az idő amikor az én srácaim építenek bunkert valahol a kertben, figyelik a fecskék életét, keresik a kismacskákat, élik a kalandokat. Mert ezek az igazi kalandok. Nem az amit a tévében látnak, és átélni vélnek. Nem így alakult, de addig megyek, addig küzdök míg ezt meg nem teremtem. Valahol máshol, messzebb, távolabb, de ugyanazokkal a kalandokkal átszőve, mint ott, régen, az öreg szülői házban. 2009. dec.2.