Egy lány naplójából

2013.01.30 12:43

2009. 11. 13.

Már több mint egy hónapja, hogy elköltöztek. A hely olyan idegennek tűnt. Sehol egy ismerős
arc. Hozzászokott hogy otthon, ha csak kinézett az ablakon pár percre, bólinthatott valakinek.
De itt ... az utcákon rohanó emberek. Vagy kirakatot bámulnak, vagy telefonálnak, még akkor sem
biccentenek a fejükkel, ha esetleg nekimennek. Hiányzott a kert, a csend. Ez a betonrengeteg túl zajos
volt számára. Mégis volt benne valami ami tetszett a lánynak.
És volt egy hely ... amit kiszemelt. Egy sárga templom, előtte kusza macskakövezett tér, szélén
szobor. Egy katona, ahogy fekszik, mellette puskája. Fapadok, és fák. Úgy gondolta nyáron a fák lombjai
egészen lenyúlhatnak a padokig. Ott elbújhat kicsit. Nézheti a várost, az embereket, az autókat és
utasait. Mert ez volt a kedvenc időtöltése. Megfigyelni az embereket, azt ami körülveszi... mindent.
Ez megnyugtatta. ..Hogy van egy hely, ahol elbújhat minden elől.
Talán ezért tudta rávenni magát hogy megszeresse az új helyet.