2010. 10. 16.
Haldoklik a föld, s az ember gyarló. Nem vigyázza, nem óvja, oly hanyag.
Most szemlesütve nézi fent az égben jó Atyánk, mi zaljik ott alant.
Hömpölyögve tör utat magának, nem néz sem földet, embert, állatot.
Most szemlesütve nézi fent az égben jó Atyánk, mi zaljik ott alant.
Hömpölyögve tör utat magának, nem néz sem földet, embert, állatot.
Tűzvörösen izzik, mint a láva...
...a víz újra vérré változott...
...a víz újra vérré változott...
Mi egykor hitet, reményt nyújthatott, midőn Isten fia tett egy csodát,
most dühödt árként zúdul, nincs bocsánat, nem kímélve az emberfiát.
S a gyarló megbúvik, a bűnös hallgat. Az ártatlan tudja csak mit áldozott.
most dühödt árként zúdul, nincs bocsánat, nem kímélve az emberfiát.
S a gyarló megbúvik, a bűnös hallgat. Az ártatlan tudja csak mit áldozott.
Tűzvörösen izzik mint a láva
...a víz újra vérré változott...
...a víz újra vérré változott...