Kismadár vergődik út menti járdán.
Siratja tollait és törött szárnyát.
Tudja hogy lesz idő és újra szállhat,
tudja hogy része lesz még a világnak.
Csak most érzi úgy hogy senki és semmi.
Csak most érzi úgy hogy nem tud felkelni.
Nem tud... vagy nem akar.. maga sem tudja.
Kis törött szárnya a porba lehúzza.
Álmában szárnyal még a felhők között.
Álmában szárnya ép, már rég nem törött.
De halványul lassan csillagok fénye,
Koszos és nyirkos az utca szegélye.
Mégis megpróbálja, újra meg újra.
Tollait hajnal-szél hiába fújja.
Kihunynak lassan az utcai lámpák.
Kismadár vergődik út menti járdán.
2010.03.01.