Lepke

2010. 03. 10.

Még burokban pihen apró, kicsi testem.
Még álmodom álmom, szunnyad fehér lelkem.

De eljön az idő, szárnyat bont az álom.
Ezernyi szín csillan, kis törékeny szárnyon.

Hajnal harmatgyöngye frissíti az arcom.
Ébred a természet, madárfütty száll, hallom.

Bús magányban, árván, emberektől távol,
nincs számomra holnap, nem félek a mától.

Virágszirom kínál nékem menedéket,
rövidebb a létem mint egy emberélet.

Mégsem ok nélkül születtem a világra.
Apró létem hirdet: szükség van csodára.