Mert nem lehet

Ne nézz most szemembe,
gaz-cinkos áruló!
Mint egy tiszta forrás, mely lelkem tükrözi,
ahogy csillan fodrán, a huncut napsugár,
vágyam  is úgy csillan... csalóka délibáb?
egy ostoba ábránd? ... s hiába üldözi,
álmatlan álmait,
marad álmodozó?
Ne nézz most szemembe,
had rejtsem titkaim!
Mint szél nyargal, süvít, tördel jégkardokat,
s garázda csókjától rezzenve hull alá,
szilánkját szórva el... s halkan sóhajtaná:
oly messze tűnő már, az az ősz-alkonyat.
bár újra élhetném        
álmatlan álmaim.
 
Ne nézz hát szemembe,
csak ajkam cinkosom!
Mint éj őrzi hűen az alkony fényeit
és titkol hallgatag, vágy-izzó perceket
s vágya újra látni, mégha nem is lehet...
úgy őrzi ajkam is, egy nap emlékeit...

s álmatlan álmaim
csak csendben álmodom...
2011.01.28.