06
Az alkony lassan int felém,
Most szürke bíbora.
Tán szomorú, hogy köntöse
Most nem szín-fény-csoda?
Az est, megérzi bánatát.
Időz még keveset.
Lassabban festi sötétre
A csillagos eget.
07
Megérkezett az este.
Vándor, ki megpihen ...
Fényt koldul a nappaltól,
És csillagokat fest.
Szakadt, sötét kabátján
Csillaggá lesz a folt.
Lyukas zsebéből pislog,
Majd álmot hint a hold.
08
A könny, a hajnal sóhaja.
Harmatból született.
A reggel lelkén csendesült,
S örökre megpihent.....
