A mi kis temetőnkben, tudok egy zugot, hol kedves-öreg szülém, imádkozhatott. Hallgattam mit üzent az áldott pillanat, mikor hintáztatta a kopasz gallyakat a fáradt őszi szellő... angyalmuzsika. Lelkemben megcsendült harangok dala.
A mi kis temetőnkben, tudok egy zugot, hol drága édesapám, imádkozhatott. Hol tisztelegve hajtott fejet jó apám, és hallgattam a mesét, a múlthistóriát. Libbent őszi szellő...angyalmuzsika. Lelkemben megcsendült harangok dala.
A mi kis temetőnkben, tudok egy zugot, hol elbújok ha félek, imádkozhatok. Hol szülém és jó apám, fogják két kezem. Hallom a sok mesét, így emlékezem. Fáradt őszi szellő...angyalmuzsika. Értük csendül bennem harangok dala.
2010. 11. 03.