Saját versek
VERSEK KÉP NÉLKÜL
Szerelem
2015. 01. 13.
Te sohasem-jövő és mindig-hallgató!
Te víg-megérkező és vágyakat-hozó!
Tanitsd meg törött szívem
Hogy öltöztessem én?
Hogy várjon talpig díszben
Majd jöttöd ünnepén?
Mert vár! Bár koldusabb
Nem volt rég senkinél
Mint most! De vár! Ó bolond
Szívem! Vár és remél!
S ha...
Mikor felém jössz újra
2014. 05. 22
Mikor felém jössz újra,
Egy nyári éjjelen,
Az ég csillag-palástja
Lehull - így képzelem ....
S ha gyertyát gyújt a hajnal,
Két karod fonjon át ..
Viasz könnyet ejtsen ..
Éber álomvilág ...
Ha újra jössz felém,
Lelkem majd megpihen ..
Fehér fátylában tetszeleg
Remegve,...
Szavak
2015. 07. 01.
09
Kopott falak ...
Sarokba' ül a kín...
Néma szavak ...
Hasadni kész a szív.
Az asztalon
Fehér papírlapok ....
Gyermek kezek
színeznek tegnapot.
10.
Megtört lelkek közt
Üvölt a néma csend!
Sorsukat siratva
Nők, lányok, gyermekek
Élnek....!?...
Szavak
06
Az alkony lassan int felém,
Most szürke bíbora.
Tán szomorú, hogy köntöse
Most nem szín-fény-csoda?
Az est, megérzi bánatát.
Időz még keveset.
Lassabban festi sötétre
A csillagos eget.
07
Megérkezett az este.
Vándor, ki megpihen ...
Fényt koldul a nappaltól,
És csillagokat...
Ragyogj
Ha összecsapnak fölötted a felhők,
Ne hagyd, hogy árnyat vessenek reád!
Mert lelked fénye nem alszik ki egyből.
Az angyalod mindig melletted áll.
Higgy benne és ragyogj!
Mert érzelmek élnek benned, tiszták!
S mert van miért, kiért! S az élet hitvány!
Egy mosoly is segít, hogy felragyogjál.
Egy...
Búcsú a régi élettől
Még visszanézek .. Ó, ábrándos álmok!
S egy mosollyal búcsút intek én.
Búcsúzom, a júniusi nyártól,
S az otthontól, mi sosem volt enyém.
Int felém az út, min sokszor jártam....
S néhány kedves régi épület.
Koldus lelkem, búcsúszóra szomjaz...
Karon fogom ... Vigaszt nyújt...
Ég veled ...
2014. 11. 13.
Az avarban gázló léptek halk neszében,
S néhány poros utca emlék-szegletében
Még látom a tegnapok andalgó szerelmét
És szomjazom a holnap megváltó kegyelmét ...
Karommal a csendem, üvöltve ölelem.
Míg fájdalmam nevet a száraz könnyemen.
Vonatra száll az álmom....
Magamról
2014. 05. 21.
Nem ismered a sorsom, sem történetem.
Olykor fáradt, árnyas, magányos éjjelen
Úgy érzem, hogy fázom ... Összegörnyedem.
Bár szeretnéd tudni, hogy élem életem!
Mesélhetnék arról, hogy ütlegelt a sors.
Míg könnyem hullt alá, ott voltál ... Valahol ...
Valahol távol .......
Szavak
2014. 06. 02.
01
Halk léptei az éjnek
Suhannak odakinn
Egy hamutál az asztalon
Benne cigarettacsikk...
A város zaja tompa
Csak a szél susog...
És könnye hull a Holdnak ...
Sírnak a csillagok ..
02
Szavakat karcol a tinta
A papir lelkébe vés....
Párkányra roskad a...
Emlékszel.... ?
2014. 07. 01.
A tavasz épphogy nyárba fordult,
És májusi szél borzolta a fákat.
Zene szólt az éjben, ünnepelt a város,
Két szív ücsörgött csöndes magányban.
Úgy ölelték a fák azt a kis...