Saját versek
VERSEK ÉS KÉPEK
Őszi gondolatok
Őszi köd ölelte fák közt járom, megszokott utam.
Átölel a csend didergőn, míg gondolatom suhan...
és a kókadozó gallyakról lehulló csepp-magány
a hűs, méla szürkületben: könnyező lelkem talán.
Érzem arcomon a fagynak szúrós jégkarmait.
Múltam ködén átderengő fagyott emlékeim
okoznak ily fájdalmas...
Néha-néha ...
Néha-néha szeretem ha rám talál a csend.
Halkan lépdel, elidőz, amíg lelkem mereng.
A csillag-szőtte éji fátyol lengedezve leng
s álmok álmán magányomban arcod feldereng.
Néha-néha szeretem ha rám talál e csend....
2013 03 04
Isten ajándéka (Dóra)
Hogy milyen lesz szemed? bennük majd mit látok?
Rég elveszettnek hitt, megannyi álmot...
Álmot, mit sorsom a föld alá temet,
Most újra átélhetem kicsi lány Veled!
2012 09 17
Angyali érintés
2012-06-30
Angyali érintés
Az Éjjel csodával szőtte át a pillanatot,
mikor a szobát valami aranyba bújtatott
fény kúszva ölelte át.
Fejem karomon pihent, és nem csak hittem, láttam -
míg ábrándos álmaim végét hiába vártam -
egy angyal suhallatát!
Gyermekkori ábrándjaim...
Mikor Bence született
2009. 11. 15
Épp szenteste délelőttjén
tudtam meg hogy velem vagy.
Csak néztem a téli tájat
míg futott velem a vonat.
Apa örült, nem értette
miért sírok én szüntelen?
Féltem, nem is tudom mitől
szivem sírt és nevetett.
Mindenki várt, mama, papa
bőrükből majd kiugrottak!
Csak én álltam...
Gyűlölöm
2009. dec. 7.
Gyűlölöm hogy utamba sodort az élet!
Gyűlölöm hogy vágylak, kívánlak téged!
Gyűlölöm hogy érzek, gyűlölöm hogy félek!
Nélküled nem vagyok, szinte nem is élek!
Csak hervadó virágszirom ....
mi lassan hull a porba....
S te nem vehetsz fel onnan...
ott hagysz ... lehullva ....
Karácsonyi ima
Kicsi Jézus arra kérlek,
hozzál nekem minden szépet!
Karácsonyfát angyalokkal,
ajándékot nagy halommal!
Kicsi Jézus! Nem ezt kérem!
Nagyot dobbant kicsi szívem!
Sok gyereknek nincs ruhája!
Nincs cipője, anyukája!
Kicsi Jézus! Hogy mit kérek?
Egy-egy angyalt mindegyiknek!
Így Szenteste sok árva...
Karácsonyi mese
2009. 12. 03.
Kis kunyhóban, erdő szélén,
lakik két, kis vidám legény.
Dolgozgatnak nap-nap hosszat,
míg nem látják fent a holdat.
Virgonc, Morgonc, két kis manó,
igaz szívű, nem naplopó.
Mindkettőnek sok a dolga!
Játékot gyárt Télapónak!
Ősz szakállú, öreg apó
barátja a két kis manó!
Minden...
... néha sírni kell ...
2009.12.12.
Mint világvége,
tör rád egy érzés,
kínoz, széttép,
nem szabadulsz!
A Kopott szobádban,
lámpa fénynél,
vaskarmok tépik
szíved vadul.
Félsz...
és könnytől riadt szemed
csuknád szorosan.
Ki ne szökjenek!
Nem láthatja senki,
nem engeded,
hogy mi kínozza
most lelkedet!
Csak sétálsz...
Mindenszentekre
Mindenszentekre
2009. 11. 03.
Mécsesek apró fénye,
mint millió szentjánosbogár
pislog a hideg sötétben
ezen a szent éjszakán.
Összeérnek most a lelkek
földön, s mennyben egyaránt.
Emlékezünk velük együtt
fellebbentjük a múlt fátyolát.
Eltűnik a kis földhalom
Lelkünkben zendülnek kedves...
VERSEK KÉP NÉLKÜL
Elmerengve
2010. 05. 28.
Csak telnek órák, percek,
és helyükre lép a múlt.
Mint elhagyatott kertek,
hol csak vándorszellő fújt,
oly üres most a lelkem,
benne csend magánya bújt.
Csend, magány és bánat...
hát nem lesz vége soha?
Mit építettem várat,
hittem, hogy szilárd fala.
Most romjai közt...
Vége
Már nem akarlak, nem kereslek ébren.
Arcod fátyolködbe vész mögöttem.
Tévedés csupán a vágy, az érzés,
A csend suhan, mint sikoly fölöttem.
Így akartad, így akarom én is.
Nem kívánlak, elfelejtelek.
Szenvedély? Kacagva nézek vissza,
Az átkom volt, hogy szerethettelek.
Meggyógyulok,...
Karácsony Nélküled
Fagyos szél kavarta fel a hópihéket,
konokul arcomba fújt, sétáltam tovább.
Ablak sötétjében apró fények ültek,
s a hó őrízte hűen lábaim nyomát.
Valahol dallam szólt, lelkemet átjárta,
egy kopott hegedű, fázó ujjak között.
Amíg hallgattam, a pillanat varázsa
észrevétlenül a szívembe...
Mert nem lehet
Ne nézz most szemembe,
gaz-cinkos áruló!
Mint egy tiszta forrás, mely lelkem tükrözi,
ahogy csillan fodrán, a huncut napsugár,
vágyam is úgy csillan... csalóka délibáb?
egy ostoba ábránd? ... s hiába üldözi,
álmatlan álmait,
marad álmodozó?
Ne nézz most szemembe,
had rejtsem...
Ébredés
Ébredem ... fáradt minden reggel...
Két kezem, kávém köré fonom ...
Melenget nemcsak testet. Lelket!
Illat száll... bús-csendes nyugalom...
Ébredem ... fáradt még a reggel...
Arcomon, erőtlen fénysugár ...
Melenget, nemcsak testet. Lelket.
Fénnyel tölt egy kopott kis szobát.
Ébredem ... tudom:...
Cím nélkül
Már nem tudom, mit csináltam rosszul.
Vagy magamnak nehéz bevallani ... ?
Oly sokáig hittem, bíztam, vágytam ...
már senkitől sem tűröm hallani ...
Nem hiszem hogy jobb lesz, rég feladtam.
Csak sodródom, többé nem lázadok.
Bár talán ... még hiszem hogy jobb lesz.
Újra bízni?! ... senkiben nem...
Válaszút
Kacskaringós köves úton
ballagok, mint zarándok.
Sors-rakodta tarisznyámat
könnyítették barátok.
De most az út ketté ágaz,
merre lépjek nem tudom.
Sors-rakodta tarisznyámat
cipelni már nem birom.
Állok búsan, magányosan....
dönteni kell, mert lehet
hogy míg állok, elszalasztok
egy...
Áprilisi vers
2011. 04. 25.
Mókás, szeszélyes Április!
Játssz még kicsit velem.
Cirógass napfény, adj hitet!
Bús szél, susogj nekem!
Súgd azt, hogy egyszer jobb lehet...
csillanhat fény az árny mögött...
dúdold a boldog perceket,
zengő-zöldes lombok között.
S én hallgatom az éneked...
mit múltamról...
Emlék ma már ...
Eszedbe jut még néha a fagyos február?
A cinkos éj-őrízte lopott-félt mondatok ,
mint melengető remény, törékeny napsugár...
s a folytatásra váró, kiváncsi holnapok ...
Eszedbe jut még néha? ha egymagad merengsz...