Saját versek
VERSEK ÉS KÉPEK
Őszi gondolatok
Őszi köd ölelte fák közt járom, megszokott utam.
Átölel a csend didergőn, míg gondolatom suhan...
és a kókadozó gallyakról lehulló csepp-magány
a hűs, méla szürkületben: könnyező lelkem talán.
Érzem arcomon a fagynak szúrós jégkarmait.
Múltam ködén átderengő fagyott emlékeim
okoznak ily fájdalmas...
Néha-néha ...
Néha-néha szeretem ha rám talál a csend.
Halkan lépdel, elidőz, amíg lelkem mereng.
A csillag-szőtte éji fátyol lengedezve leng
s álmok álmán magányomban arcod feldereng.
Néha-néha szeretem ha rám talál e csend....
2013 03 04
Isten ajándéka (Dóra)
Hogy milyen lesz szemed? bennük majd mit látok?
Rég elveszettnek hitt, megannyi álmot...
Álmot, mit sorsom a föld alá temet,
Most újra átélhetem kicsi lány Veled!
2012 09 17
Angyali érintés
2012-06-30
Angyali érintés
Az Éjjel csodával szőtte át a pillanatot,
mikor a szobát valami aranyba bújtatott
fény kúszva ölelte át.
Fejem karomon pihent, és nem csak hittem, láttam -
míg ábrándos álmaim végét hiába vártam -
egy angyal suhallatát!
Gyermekkori ábrándjaim...
Mikor Bence született
2009. 11. 15
Épp szenteste délelőttjén
tudtam meg hogy velem vagy.
Csak néztem a téli tájat
míg futott velem a vonat.
Apa örült, nem értette
miért sírok én szüntelen?
Féltem, nem is tudom mitől
szivem sírt és nevetett.
Mindenki várt, mama, papa
bőrükből majd kiugrottak!
Csak én álltam...
Gyűlölöm
2009. dec. 7.
Gyűlölöm hogy utamba sodort az élet!
Gyűlölöm hogy vágylak, kívánlak téged!
Gyűlölöm hogy érzek, gyűlölöm hogy félek!
Nélküled nem vagyok, szinte nem is élek!
Csak hervadó virágszirom ....
mi lassan hull a porba....
S te nem vehetsz fel onnan...
ott hagysz ... lehullva ....
Karácsonyi ima
Kicsi Jézus arra kérlek,
hozzál nekem minden szépet!
Karácsonyfát angyalokkal,
ajándékot nagy halommal!
Kicsi Jézus! Nem ezt kérem!
Nagyot dobbant kicsi szívem!
Sok gyereknek nincs ruhája!
Nincs cipője, anyukája!
Kicsi Jézus! Hogy mit kérek?
Egy-egy angyalt mindegyiknek!
Így Szenteste sok árva...
Karácsonyi mese
2009. 12. 03.
Kis kunyhóban, erdő szélén,
lakik két, kis vidám legény.
Dolgozgatnak nap-nap hosszat,
míg nem látják fent a holdat.
Virgonc, Morgonc, két kis manó,
igaz szívű, nem naplopó.
Mindkettőnek sok a dolga!
Játékot gyárt Télapónak!
Ősz szakállú, öreg apó
barátja a két kis manó!
Minden...
... néha sírni kell ...
2009.12.12.
Mint világvége,
tör rád egy érzés,
kínoz, széttép,
nem szabadulsz!
A Kopott szobádban,
lámpa fénynél,
vaskarmok tépik
szíved vadul.
Félsz...
és könnytől riadt szemed
csuknád szorosan.
Ki ne szökjenek!
Nem láthatja senki,
nem engeded,
hogy mi kínozza
most lelkedet!
Csak sétálsz...
Mindenszentekre
Mindenszentekre
2009. 11. 03.
Mécsesek apró fénye,
mint millió szentjánosbogár
pislog a hideg sötétben
ezen a szent éjszakán.
Összeérnek most a lelkek
földön, s mennyben egyaránt.
Emlékezünk velük együtt
fellebbentjük a múlt fátyolát.
Eltűnik a kis földhalom
Lelkünkben zendülnek kedves...
VERSEK KÉP NÉLKÜL
Születésnapodra
2013 01 04
Kissrácként még gondtalanul bámultad a kék eget...
Türelmetlen kamaszként vágytad tudni az életet!
Talán te is csodáltad, a bárányfelhő-bodrokat...
S ki tudja, hány csillag őrzi éjbe súgott titkodat!
Mostanra, sok év mögötted, próbatételek sora...
Mégis, az hogy így mosolyogsz...
Ajándék Neked
2012 12 24
Összefirkált sorok között néhány eltévedt betű
szavakká rendezett sora mint húr alatt hegedű
úgy rajzolódik ki végül versemben a gondolat.
Melyet titkon, félve őríz álmodozó alkonyat.
Ünnep jön, újabb év vége ... Mit is adhatnék Neked?
Őszintén és tiszta szívvel súgom: Áldott...
2012 12 22
Ködfátyol mögé bújt a világ
fáradtan ringatják ágaik a fák.
Léptem halkan koppan a fagyos betonon
míg merengek múló-leendő sorsomon.
Lelkem bús magányát tükrözi a táj...
csak én tudom, hogy itt benn mi az ami fáj.
Tényként hasít belém a zord felismerés.
Az nem lehet erős, ki titkon fél, s...
Múltam
2012 12 11
Hosszúra nyúlt percek tükrében sóhajok ...
múlt zsebében bújó darabkák, elhagyott
remények, emlékképek, megsárgult falevél...
elporlad lassan minden, míg tegnapod mesél.
Kopott fotópapír ... egy gyermek integet ....
ködbe borult álmokat nem rejtő kis szemek ...
csillognak mint...
Csak úgy
2012 12 11
Vannak átutazók, kik lassan továbbmennek
nyomot hagyva bennünk, hol többet-kevesebbet.
Vannak kik maradnak, segédkezet nyújtva.
Mellettünk ballagnak, felkészítve az útra.
Vannak kiket nem veszünk észre hogyha jönnek.
Mégis mikor mennek, peregnek a könnyek.
Ki így vagy úgy, de hiszem,...
2012. 12. 09.
Újra sötét, újabb nap vége...
eltűnni látszik a holnap reménye...
Feltárul lassan az alkony világa ...
bár tudnám hinni: nincs semmi hiába!
Apró fények gyúlnak ablakok mélyén...
talán csak én állok a szakadék szélén ...
Feladni? Zuhanni? Vagy Úgy tenni mintha ....
Magam sem tudom már mi lenne...
Ne add fel soha!
Ha köd takarja utad, célod, nem látod hogyan tovább,
és nem érted miért érzed úgy, ellenséged a nagy világ!
Fáradtan feladni készülsz mindent, sajnálod csak magad,
akkor állj meg egy pillanatra! Ne dönts, így nem szabad!
Minden döntés mit így hozol, csak téves gondolat,
de célra nem visz, nem...
Gondolatok ...
Edugott kis padon ülve a semmit bámulom ...
Távolba révedő szemem, könnyes nyugalom...
Halk szél susog, s a zizzenő falevél most zeném.
Játékuk lelkem vígasza. Ki tudja mit regél?!
Az ember dönt, s hogy jól, hiszi! De annyi buktató!
Mi elsöpri erős hitét, mint áradó folyó.
Az ígéretnek gondolt...
Tépett madár
Üres papír előttem…
Nem jönnek a szavak…
Itt vagyok, felnőttem,
mögöttem bú, panasz.
Minden mit álmodtam,
álom maradt csupán!
Mindent feladtam!
Nem tudom hogyan tovább!
Üres papír előttem…
Nem jönnek a szavak…
Szememben könnycseppek…
De sírni nem szabad!
Minden mit eddig hittem,
nem hiszem ma...
Tájkép
Nézd az öreg tó vizét
csendesen pihen
a távolban egy kis ladik
ring a kék vízen.
A nádasból egy kis madár
hangja messze száll
majd tova röppen a víz felett
s marad a némaság.
Borús felhők tánca kezdődik az egen
hosszú esőcseppek rázzák fel a vizet.
A szél király most harcra kész
tépázza a tájat
De...