Saját versek
VERSEK ÉS KÉPEK
Őszi gondolatok
Őszi köd ölelte fák közt járom, megszokott utam.
Átölel a csend didergőn, míg gondolatom suhan...
és a kókadozó gallyakról lehulló csepp-magány
a hűs, méla szürkületben: könnyező lelkem talán.
Érzem arcomon a fagynak szúrós jégkarmait.
Múltam ködén átderengő fagyott emlékeim
okoznak ily fájdalmas...
Néha-néha ...
Néha-néha szeretem ha rám talál a csend.
Halkan lépdel, elidőz, amíg lelkem mereng.
A csillag-szőtte éji fátyol lengedezve leng
s álmok álmán magányomban arcod feldereng.
Néha-néha szeretem ha rám talál e csend....
2013 03 04
Isten ajándéka (Dóra)
Hogy milyen lesz szemed? bennük majd mit látok?
Rég elveszettnek hitt, megannyi álmot...
Álmot, mit sorsom a föld alá temet,
Most újra átélhetem kicsi lány Veled!
2012 09 17
Angyali érintés
2012-06-30
Angyali érintés
Az Éjjel csodával szőtte át a pillanatot,
mikor a szobát valami aranyba bújtatott
fény kúszva ölelte át.
Fejem karomon pihent, és nem csak hittem, láttam -
míg ábrándos álmaim végét hiába vártam -
egy angyal suhallatát!
Gyermekkori ábrándjaim...
Mikor Bence született
2009. 11. 15
Épp szenteste délelőttjén
tudtam meg hogy velem vagy.
Csak néztem a téli tájat
míg futott velem a vonat.
Apa örült, nem értette
miért sírok én szüntelen?
Féltem, nem is tudom mitől
szivem sírt és nevetett.
Mindenki várt, mama, papa
bőrükből majd kiugrottak!
Csak én álltam...
Gyűlölöm
2009. dec. 7.
Gyűlölöm hogy utamba sodort az élet!
Gyűlölöm hogy vágylak, kívánlak téged!
Gyűlölöm hogy érzek, gyűlölöm hogy félek!
Nélküled nem vagyok, szinte nem is élek!
Csak hervadó virágszirom ....
mi lassan hull a porba....
S te nem vehetsz fel onnan...
ott hagysz ... lehullva ....
Karácsonyi ima
Kicsi Jézus arra kérlek,
hozzál nekem minden szépet!
Karácsonyfát angyalokkal,
ajándékot nagy halommal!
Kicsi Jézus! Nem ezt kérem!
Nagyot dobbant kicsi szívem!
Sok gyereknek nincs ruhája!
Nincs cipője, anyukája!
Kicsi Jézus! Hogy mit kérek?
Egy-egy angyalt mindegyiknek!
Így Szenteste sok árva...
Karácsonyi mese
2009. 12. 03.
Kis kunyhóban, erdő szélén,
lakik két, kis vidám legény.
Dolgozgatnak nap-nap hosszat,
míg nem látják fent a holdat.
Virgonc, Morgonc, két kis manó,
igaz szívű, nem naplopó.
Mindkettőnek sok a dolga!
Játékot gyárt Télapónak!
Ősz szakállú, öreg apó
barátja a két kis manó!
Minden...
... néha sírni kell ...
2009.12.12.
Mint világvége,
tör rád egy érzés,
kínoz, széttép,
nem szabadulsz!
A Kopott szobádban,
lámpa fénynél,
vaskarmok tépik
szíved vadul.
Félsz...
és könnytől riadt szemed
csuknád szorosan.
Ki ne szökjenek!
Nem láthatja senki,
nem engeded,
hogy mi kínozza
most lelkedet!
Csak sétálsz...
Mindenszentekre
Mindenszentekre
2009. 11. 03.
Mécsesek apró fénye,
mint millió szentjánosbogár
pislog a hideg sötétben
ezen a szent éjszakán.
Összeérnek most a lelkek
földön, s mennyben egyaránt.
Emlékezünk velük együtt
fellebbentjük a múlt fátyolát.
Eltűnik a kis földhalom
Lelkünkben zendülnek kedves...
VERSEK KÉP NÉLKÜL
Karácsony
2009. 12. 08.
Téli hóesésben
jégcseppek varázsa,
fenn a kéklő égen,
hópelyhek víg tánca.
Kandaló tüzénél,
tölgyfa roppanása,
éj sötét egénél,
gyertyafény varázsa.
Csengettyű lágy hangja,
fenyőillat járja
át a szoba csendjét,
angyal száll a házba.
Szeretet és béke,
Jézus...
Nincsen
Egy régi vers valamikor 10 éves koromban írtam
Nincsen nekem szemüvegem, rollerem, babám
s kit igazán szerettem, nincsen édesanyám.
Meghalt ő, örökre elment az élők sorából,
pedig én szerettem.... isten igazából.
Elszorul a torkom mikor anyák napján,
verset mondok rólad, drága...
Gondolatok
Vajon mikor lesz végre
egy házam, kis kerttel?
Nem vágynék palotára...
legyen tele szeretettel.
A kertben hatalmas
szomorúfűz állna!
Alatta hintaszék
pad asztallal, rajt' váza.
A hintaszékben ülnék
hosszú percekig
csendben elidőznék
a múlt évein.
Kis házam hófehér
vörös...
Egy hajnali pillanat
Kismadár vergődik út menti járdán.
Siratja tollait és törött szárnyát.
Tudja hogy lesz idő és újra szállhat,
tudja hogy része lesz még a világnak.
Csak most érzi úgy hogy senki és semmi.
Csak most érzi úgy hogy nem tud felkelni.
Nem tud... vagy nem akar.. maga sem tudja.
Kis törött szárnya...
Édesanyám emlékére
Hosszú haját beszínezte
a meggyötört teher.
Szeme kékje elhitette,
hogy nem lesz baj vele.
Még látom ahogy ül pihenve,
kezében tű, cérna,
ölében himzés, sietve
jár reszkető újja.
Az idő elszállt felette,
betegség emészti.
Féltve nézi, hogy gyermeke
hogy fog majd felnőni.
Könny nem gurult soha...
Magány
2009. dec. 3.
Ülök egymagam...
hallgatom a csendet!
Egyedül, mint mindig...
Nem telnek a percek!
Csak hangfolszlány az igéret,
illanó parázs!
Csak pillanat a jobb lesz!
Nincs feloldozás!
Örök magány...
Csak ülök....
De bent a Fáj üvőlt!
Széttép! Elég!
Ne bánts!
Elűzlek! Nincs tovább!
Szeretlek
2009. 11. 23.
Ülj le most, csak nézz engem.
Kezedbe adom terhem.
Terhem... oly apró, mégis nehéz!
Egy szó, nem sok, ennyi az egész!
Édes-keserű terhem!
De mégis, ne nézz most rám.
Így nem tud szólni a szám.
Arcomra szégyen pírja kiül,
szívem csak dobban, éget a tűz.
Testemen átfut a...
Édesapám emlékére
2009.12.13.
Nótázott az én apám...
ha néhány pohár bort ivott.
Dalolta hogy: "Fecskemadár",
és szíve egyre zokogott.
Hallgattam akkor csendesen,
csüngtem ajkán én kisgyerek.
Ma is őrzöm, jól ismerem,
mit szavalgatott verseket.
Nótázott az én apám...
szíve mint falat kenyér.
Hitte igaz a...
Rockapánk az élet
dec. 1. 2009.
Kopott gitár kezében,
bőrszerkóban feszeng!
Megszületik fejében,
sorsnótád, életed!
Pengeti a húrokat,
nem kérdi kell-e más!
Fejével büszkén bólogat,
csak nyúzza a gitárt!
Hát figyelj! Elég ebből!
Olyat játsz mi jó nekem!
Nem vagy Steven Tyler!
Írj új dalt, jobb életet!
Nem...
Ne szólj
2009.12.12.
Ne szólj...
csak hunydd le most szemed!
Engedd hogy érezhesselek!
Kezem suhan most testeden,
mint szellő kis liget felett.
Ne szólj!
Ajkam ád csókokat.
Csókolj lágyan, s hogy nem szabad!
Szobánk átjárja holdvilág,
két ember, két szív, két világ!
Mégis most itt a pillanat,
hogy egy...