Saját versek
VERSEK ÉS KÉPEK
Őszi gondolatok
Őszi köd ölelte fák közt járom, megszokott utam.
Átölel a csend didergőn, míg gondolatom suhan...
és a kókadozó gallyakról lehulló csepp-magány
a hűs, méla szürkületben: könnyező lelkem talán.
Érzem arcomon a fagynak szúrós jégkarmait.
Múltam ködén átderengő fagyott emlékeim
okoznak ily fájdalmas...
Néha-néha ...
Néha-néha szeretem ha rám talál a csend.
Halkan lépdel, elidőz, amíg lelkem mereng.
A csillag-szőtte éji fátyol lengedezve leng
s álmok álmán magányomban arcod feldereng.
Néha-néha szeretem ha rám talál e csend....
2013 03 04
Isten ajándéka (Dóra)
Hogy milyen lesz szemed? bennük majd mit látok?
Rég elveszettnek hitt, megannyi álmot...
Álmot, mit sorsom a föld alá temet,
Most újra átélhetem kicsi lány Veled!
2012 09 17
Angyali érintés
2012-06-30
Angyali érintés
Az Éjjel csodával szőtte át a pillanatot,
mikor a szobát valami aranyba bújtatott
fény kúszva ölelte át.
Fejem karomon pihent, és nem csak hittem, láttam -
míg ábrándos álmaim végét hiába vártam -
egy angyal suhallatát!
Gyermekkori ábrándjaim...
Mikor Bence született
2009. 11. 15
Épp szenteste délelőttjén
tudtam meg hogy velem vagy.
Csak néztem a téli tájat
míg futott velem a vonat.
Apa örült, nem értette
miért sírok én szüntelen?
Féltem, nem is tudom mitől
szivem sírt és nevetett.
Mindenki várt, mama, papa
bőrükből majd kiugrottak!
Csak én álltam...
Gyűlölöm
2009. dec. 7.
Gyűlölöm hogy utamba sodort az élet!
Gyűlölöm hogy vágylak, kívánlak téged!
Gyűlölöm hogy érzek, gyűlölöm hogy félek!
Nélküled nem vagyok, szinte nem is élek!
Csak hervadó virágszirom ....
mi lassan hull a porba....
S te nem vehetsz fel onnan...
ott hagysz ... lehullva ....
Karácsonyi ima
Kicsi Jézus arra kérlek,
hozzál nekem minden szépet!
Karácsonyfát angyalokkal,
ajándékot nagy halommal!
Kicsi Jézus! Nem ezt kérem!
Nagyot dobbant kicsi szívem!
Sok gyereknek nincs ruhája!
Nincs cipője, anyukája!
Kicsi Jézus! Hogy mit kérek?
Egy-egy angyalt mindegyiknek!
Így Szenteste sok árva...
Karácsonyi mese
2009. 12. 03.
Kis kunyhóban, erdő szélén,
lakik két, kis vidám legény.
Dolgozgatnak nap-nap hosszat,
míg nem látják fent a holdat.
Virgonc, Morgonc, két kis manó,
igaz szívű, nem naplopó.
Mindkettőnek sok a dolga!
Játékot gyárt Télapónak!
Ősz szakállú, öreg apó
barátja a két kis manó!
Minden...
... néha sírni kell ...
2009.12.12.
Mint világvége,
tör rád egy érzés,
kínoz, széttép,
nem szabadulsz!
A Kopott szobádban,
lámpa fénynél,
vaskarmok tépik
szíved vadul.
Félsz...
és könnytől riadt szemed
csuknád szorosan.
Ki ne szökjenek!
Nem láthatja senki,
nem engeded,
hogy mi kínozza
most lelkedet!
Csak sétálsz...
Mindenszentekre
Mindenszentekre
2009. 11. 03.
Mécsesek apró fénye,
mint millió szentjánosbogár
pislog a hideg sötétben
ezen a szent éjszakán.
Összeérnek most a lelkek
földön, s mennyben egyaránt.
Emlékezünk velük együtt
fellebbentjük a múlt fátyolát.
Eltűnik a kis földhalom
Lelkünkben zendülnek kedves...
VERSEK KÉP NÉLKÜL
Búcsú
2014. 10. 21.
Ajtóm előtt ácsorgott a vágy
Megőrizte a tegnap bánatát
A reggel ma esővel érkezett
Lelkembe bújt a csend, nem vétkezett
S a vágy hangodba zárva kért menedéket... félszegen ...
Egykor csatát vesztett lehet... De ott volt ! Lángolva létezett!
A karácsony búcsúja
2014. 12. 26.
Fagyos szellő simítja az arcom.
Erőtlenül, de süt még a nap.
Lassan megérkezik a hó is...
Ünnep pihen a fenyő alatt.
Mellébúj' a csönd, gyertyát gyújt némán ...
Viaszkönnye tegnapokra hull...
Árnyékot vet lángja, kopott falra....
S a karácsonyi ének elhalkul ...
Gyöngyvirág
Nézd, ahogy lehajtja fehér gyöngyeit.
Ártatlan alázattal, búsan, szelíden.
Zöld kabátjában fáradtan széttekint,
S szél-ringatta szárán egy bogár megpihen.
Ég kékje látszik át, zöld lombok között.
Míg néhol a fény fátyolosan ragyog.
Árnya hull az ágnak, s levelei...
Mi nekem a vers
Olykor lelkemben felcsendül egy dallam,
mi életre kel a tollam hegyén.
Szavak sorakoznak, rímekbe szedve
Úgy, mint hangjegyek egy kotta füzetén.
Tán érzi más is, mit akkor én ott érzek
Mit bús-fáradt lelkem dúdolva dalol!
És útra kel a versemmel egy érzés
Lélektől Lélekig, suhanva...
.......
2013 01 23
Lehetett volna, de végül nem lett...
megfakult emlék érzések helyett...
maradt a szó, mi örök! S talán ...
játszok még egyszer élted színpadán!
Hiszek
Hiszek a jóban, az őszinte szóban
Hiszek a szépben, a reménytiszta létben
Hiszek az igazban, az íratlan rendben
Hiszek önmagamban, hiszek Istenemben
Áldom a kincset, mit rejt gyermektekintet!
Áldom a napom mi múlva virrad .... hagyom ...
köszönöm a sorsnak, hogy mindig van holnap!
Bízva ...
2013 01 14
Lesz majd olyan, hogy mosolyog az ég
s nem hívlak újra te áldott szép remény!
Lesz majd olyan, hogy álmom teljesül,
s a sok vízió mind a semmibe repül!
Eljön a nap, s kacagva gondolok
a múltbéli rosszra, s mindent hátrahagyok!
Eljön a nap, s leszek majd önmagam!
De addig is bízva, én nem...
Csak néhány gondolat ....
2013 01 06
Van, hogy olykor szólnánk, de csendben maradunk ...
ki tudja mi mindenről még most is hallgatunk ...
s ha álmaimban látlak, mosollyal ébredek ...
még akkor is ha tudom, hogy nem remélhetek ...
Nem vagyok szomorú, ne hidd, én nem vagyok!
csak fáj ... ég tudja miért ... de tovább...
Várakozás ...
2013 01 05
Mosollyal idézem arcod s tekinteted ..
Várakozó holnap! Te nem ismerheted!
Szélbe súgott sóhaj, dér lepte gondolat ...
kristály csillan csücskén, ha itt a pillanat ...
Írnék Neked ....
2013 01 05
Írnék Neked, de nincsenek szavak ..
ha téged idézlek lelkem hallgatag...
Ki tudja miért csendes? Mit rejt a némaság?
Talán titkot őríz, mit nem tudhat más?
Még én sem? Lelkem szólj? Még én sem tudhatom?
Hallgat ...s az éji csend megpihen vállamon ....